Part 2~

Sajnálom, hogy ilyen későn, de meghoztam az új fejezetet:) Ez sokkal hosszabb lett mint az előző! Remélem tetszeni fog. Jó olvasást!
~Lilly 

Semmi kedvem nem volt ma este abba a buliba menni. De mivel Janice szervezkedett és elhívta Alexet is így kénytelen voltam elmenni. Miért nem lehet meg érteni, hogy időre van szükségem? 2 hónapja szakítottam életem első szerelmével. Cody volt az első igazi. Az eleje annyira szép és jó volt. De miatta kezdtem el picsás cuccokat hordani. Az Ő társaságában éreztem magam mindig feszélyezve. Nem mertem mosolyogni. Féltem mindentől és mindenkitől. Ha egy sráccal beszélni mertem az már baj volt, de ha Ő fűzött egy csajt, én meg se szólalhattam. Mióta mosolyogtam vagy nevettem úgy igazán? Régen… Nagyon régen.

A lányok annyira be voltak pörögve az egész bulitól, hogy muszáj voltam el menni vásárolni velük. Drága nővérem és barátnőm a fejébe vették, hogy szereznek nekem egy pasit. Ezzel csak az a baj, hogy egy életre elegem van a pasikból.

-      Hayley Darla Howard! – kiabált legjobb barátnőm. – Indulás vásárolni! Nem szökhetsz meg.

-      Oké fel fogtam. – motyogtam és elpakoltam az egyik táskámba.

-      Siess már! – kiabált, de persze mellettem állt. Imádóm, mert egy örökmozgó, aranyos, vidám csaj. De néha az őrületbe kerget.

-      Ne ordibálj már Alexandra Cecilia Paula Martin. – kacsintottam rá, hiszen tudtam, hogy utálja a teljes nevét.

-      Tudod, hogy utálom. – nézett rám összeszorított szemekkel. – Ezért még…

-      Én is utálnám, ha ilyen nevem lenne. – mosolyogtam. A családomon kívül még két személy volt, akik mellett önmagam mertem lenni. Hiszen Alexet és az ikertestvérét Bennyt kiskorom óta ismertem. Benny nekem mindig is olyan volt, mint a bátyám. Annyiszor összehoztak minket egymással, de ő csak a legjobb fiú barátom. Az emeletről leérve nővéremet és egy barna hajú lányt láttam meg. A lány barátságosan mosolygott és közelebb lépett hozzánk.

-      Eleanor Calder. – nyújtotta Alex felé a kezét aki, boldogan elfogadta a felnyújtott jobbot és mosolyogva válaszolt. Aztán a lány felém nézett és mosolyogva mért végig. – Janice, igazad volt! A húgod gyönyörű.

-      Én meg mondtam. – húzta ki magát büszkén nővérem. Eleanor visszafordult felém és közelebb lépett.

-      Eleanor.  – mosolygott még mindig töretlenül és át akart ölelni, de én gyorsan oda nyújtottam a kezemet.

-      Hayley. – mondtam halkan és körbe néztem. – Menjünk…

-      Ez az! – nevetett Alex és előre ugrált magával húzva engem is. A másik két lány mögöttünk leragadva beszélgettek. De egy két mondatot én is meghallottam.

-       Tényleg széplány és már tudom is kivel hozzuk össze a bulin! – hallottam meg Eleanor hangját. Tudom nem szép dolog hallgatózni, de felkeltette az érdeklődésemet.

-      De erről ne tudjon semmit, tudod, nem akar pasit… - Jan kijelentése után rögtön tudtam, hogy engem akarnak valami ficsúrral összehozni. Felháborodva mentem előre… Janice végre felfoghatná, hogy nem szerettem, ha az életembe beleszól. Ne játssza a kerítőnőt… Nem áll jól neki ez a szerep.

***

Este hét előtt hat perccel a tükörbe néztem magam. Nem vittem túlzásba, egy farmert és egy lenge rózsaszín felsőt vettem fel. Hajamat kivasaltam. Sminket nem kentem fel. Nagy levegőt véve elfordítottam a tekintetemet a tükörképemről és elindultam megkeresni a csajokat. A vásárlás rémes volt! Utálok vásárolni… a lányok egész végig kihívó ruhákat nyomtak a kezembe, amiket fel is kellett próbálnom. De szerencsére megúsztam azzal, hogy egész végig pasikat mutogattak. Eleanor kedves lánynak tűnt, mert nem túlzottan erőlködtem azon, hogy beszélgessünk. Egyszer-kétszer oda jött hozzám, de mivel látta, hogy esélytelen az összebarátkozásunk feladta. Barátnőm a kanapén ült, egy vörös ruhában. Ami kiemelte hasonló hajszínét. Nővérem pont akkor topogott ki a konyhából. Egy fehér felsőt vett fel, fekete cicanadrággal. Nos, rajtuk látszott, hogy bulizni mennek. Én meg hogy néztem ki? Mint aki meglátogatja a nagymamáját… Átlagosan! De bevallom nem foglalkoztatott igazán. Jan felhúzta a kanapéról Alexet, így együtt nyomtak ki az ajtón mivel erős ellenállásba kezdtem. Nem akartam! Nagyon nem. Kapálózhattam meg minden… De nem segített semmit sem. Ahogy kiértem az ajtón egy nagyon is ismerős személybe ütköztem. Felnéztem a szemeibe, ami régen elvarázsolt, most már csak fájdalmat keltenek bennem.

-      Cody? – suttogtam és néztem, ahogyan rám nézett, au, az fájt! Elnyomta a cigijét és közelebb lépett hozzám… Megfogta a kezemet és közelebb húzott magához. Megéreztem erős alkohol illatát. Meg akart csókolni, de kitéptem magamat kezei közül. Könnyes tekintettel néztem rá.

-      Menj el… Az életemből is! – suttogtam és nővéremre néztem, aki kapcsolt és elkezdett húzni a buli helyszíne felé…