Part 1~

A szobám padlóján ültem és képeket néztem. Furcsa volt látni, hogy milyenek voltunk Alexszel. Mind a kettőnknek barna haja volt még. De a legfurább mégis az volt, hogy akkor még tudtam őszintén mosolyogni. Amióta megismertem Őt megváltoztam. Nem csak a kinézetem, hanem a belsőm is. Nem tudok úgy viselkedni, mint régen. Nem bízok úgy az emberekben, ahogyan azt kéne. Falat építettem magam köré, amit nem engedek lerombolni.  Ez véd meg a csalódástól. Nem hagyhatom, hogy még egyszer a földbe tiporjanak. Szerettem, talán pont ezért voltam vele együtt két évig. De már meguntam, hogy vele nem lehetek önmagam. Talán már sosem leszek az, senkivel se…

-      Hahó. – dugta be a fejét a nővérem. Szélesen elvigyorodtam és oda rohantam hozzá. Szorosan meg öleltem, hiszen olyan régen nem találkoztunk.

-      Úgy hiányoztál. – suttogtam és beengedtem.

-      Ne félj, itt a nyár. Szeptemberig meg unod a fejem. – nevetett vidáman. Talán a nyárban az a legjobb, hogy a nővérem haza jön. Hiszen nagy ritkán tud haza jönni az egyetem miatt. – Óh, hugi! Van egy lány az egyetemről, Eleanor. A barátja Londonba él és holnap elhívott bulizni. Jössz velem! A legjobb lehetőség, hogy bepasiz és elfelejtsd Codyt…

-      Janice… Nem akarok pasit! Egyáltalán nem akarok új embereket az életembe. Megvagyok én így is! – komorodtam el. Éreztem, ahogyan a jókedvem eltűnik, és újra elő jön a kedvtelen énem. Nem akartam veszekedni vele, de meg érthetné, hogy nincsen szükségem senkire…

-      Hays figyelj rám! Nincsen társasági életed. Anya mondta, hogy túl sokat vagy itthon. Ez így nem jó, nem azt mondtam neked, hogy rögtön legyél szerelmes. Csak élvezd az életet. Barátkozz.

-      Van társasági életem, elég nekem Alex és Benny. Nincsen szükségem másra… - szipogtam, nem akartam sírni. Erős akartam maradni! Meg mutatni a világnak, hogy elbírok egy szakítás fájdalmával. De sajnos már nem csak a szakításról van szó, nem csak az fájt. Egyszerűen minden! Az, hogy egyedül érzem magam és bennem van az örökös félelem, hogy valaki megint megaláz és össze tőr!

-      Gyere el, kérlek. Hozd magaddal Alext. Jó buli lesz. Szeretlek, mert a hülye kis húgom vagy és nem akarom a savanyú képedet bámulni 2 hónapig. Eljössz, leiszod magad a sárga földig és minden jó lesz.

-      Tudod, hogy nem iszok… Jó, ha Alex eljön én is megyek… de csak akkor! – mondtam neki, sóhajtva fel álltam és elindultam a konyha felé.

-      Hova mész? – kiabált utánam a tesóm.

-      Világgá… - morogtam. Szerettem Janicce-t, de unom, hogy mindenki meg akarja nekem mondani mi jó nekem. Nincs szükségem senkire sem. Elvagyok, mint hal a vízben…